2018. január 4., csütörtök

Decemberi életképek | 'Blogmas'


Sziasztok! Nem szeretek különösebben személyes tartalmakat kiadni a kezeim közül, nem azért, mert én nem élveztem az írásukat, hanem mert senkit sem érdekel, de most annyi mindent tudnék mondani, hogy lesz ami lesz, ha csak magamnak írom ezt a naplós részletet, akkor magamnak, és kész. Még azt a minimális személyes tartalmat is felváltotta a vlog, viszont szerencsére pár vlog rész után rájöttem, hogy ez nekem nem áll jól és nem feltétlen élvezem az elkészítését sem - így a történéseket most képekkel és írással szeretném elmondani.








December nálam nem a giccsről szól, amióta blogolok és jobban benne vagyok a különböző 'közösségekben', azóta egyenesen gyűlölöm a decembert online média szempontból. 2017-ben azért amennyire lehet élveztem a dolgot, a szokásosnál kicsit nagyobb lázban égtem, így néztem vlogmas-t. Őszintén szólva az egyik lehangolóbb volt, mint a másik, de azért voltak jók is főleg Fatimapanka és For Her Szandra vlogjait néztem. Sok olyan vlogmas volt, ami szinte csak arról szólt, hogy az illető mennyit dolgozott, mennyire fáradt és mennyire fájt a feje - gondolok itt az általam követett emberekre, biztos sok szuper vlogmas volt az internet világában -, és bevallom nem volt erőm mindenkiét megnézni. Ellenben nagyon szerettem Citromhab Évi útinaplóját, karácsony ide vagy oda.

Bár én nem készítettem karácsonyi videókat, mert nem volt időm se akkora hangulatom, de vlogmas-t szerettem volna, lett is pár videó az első (és eddig utolsó) hóról, a dekorálás jó hangulatáról, az ajándékokról... de sajnos nálam is sokszor fáradsággal, migrénnel, és ezzel járó nyafogással lett volna tele. Nem lett volna pofám kitenni, úgy gondolom ilyen vlogom már van, az ünnepek alkalmával ha nem tudom az embereket jobb kedvre deríteni, akkor inkább nem is töltök fel semmit. Egy vlogból nem szabad kivonni a mindennapos problémákat, de a ló túloldalára átesni ugyanúgy ront a minőségből - ez az eddigi vlogos tapasztalatom videós és külső szemlélőként is.








Én többnyire ehető ajándékokat vettem - rendes konyha hijján készíteni nem tudtam, pedig könnyebb és szebb is lett volna -, illetve a szüleim kaptak két személyre szóló mókás táblát. A sógornőm kapott még plusz apróságot, mostanában jött ki az Alverde ilyen Jelly Pudding szájfénnyel, nem tudtam megállni, hogy ne vegyek neki egyet.

Hogy miket kaptam? Már korábban kaptam IsaDora rúzst az uramtól, de ezt már hallottátok. A szüleim Jézuskája egy macival lepett meg (sosem növöm ki) illetve egy domború csipkemintás bögrét, és hasonló stílusban egy picike tálalót. Bátyám és családja pedig mindenkinek meleg zoknit adott, az enyém volt természetesen a legcukibb - ugyanis zoknit adni felnőttek világában abszolút nem ciki, bármit is mondjanak az "érett" YouTuber lányok.


Amúgy meg először nem volt mókás, de egy megtáltosodott barna hajfesték miatt éj fekete hajam lett, amit pár kör C-vitaminos hajmosás után ki tudtam javítani, és jelenleg van olyan hajam, amilyet eredetileg is szerettem volna. A maga nemében még mindig elég sötét. Lusta vagyok lenövést festegetni, pedig amúgy nagyon, de nagyon imádnám az új hajszínemet, ráadásul nagyon sok jó visszajelzést is kaptam.


Ami az ünneptől külön való dolgokat illeti: megint szenvedek némi depresszióval, és nem is a "jól bevált" formájában, ugyanis nem a kimondott kényszeres rosszkedv támadt meg, maga a hangulatom egy kis ingadozást leszámítva kimondottan jó. Különösen hátráltattam magam a teendőim elvégzésében, az egyetemi dolgokban, a kapcsolataim fenntartásában, és társai. Próbáltam időt nyerni azzal, hogy csak kéthetente mentem haza, hogy az utazásra szánt órákat hasznosabban tudjam eltölteni, viszont sajnos ez csak kicsit jelentett előrehaladást.

Nem újévi fogadalomként, de megpróbálok kicsit mozgalmasabban élni magamhoz képest, ártani nem fog ártani. Az embereket továbbra sem szeretem, nem akarok új arcokkal ismerkedni, köztük lenni és barátkozni, viszont észrevehetően az aktív pihenés jobban feltöltött, mint az otthon ágyba bújva sorozatozás. Tök jó volt például, ha a szabadidőmben fekvés helyett nekiálltam a karácsonyi dekorációnak, vagy hogy hazamentem hétvégére/eljöttek a szüleim meglátogatni. 
Tök jó volt az is, amikor egy-egy elmaradt előadáskor elmentünk az egyetemi kávézóba, és beszélgettünk egy jót az évfolyamtársakkal.



Anyával felfedeztünk egy relatív új helyet, az adai The Box House-t. Hihetetlenül hangulatos kávézó/kocsma/stb, a téma és megvalósítása valami fantasztikus! A gazdákat régebbről ismerem, különösebb kapcsolatunk nincs, csak ha szembejönnek akkor azért tudom, hogy ők azok, és mivel elég népszerűek ezért akarva-akaratlanul is tudom mi újság velük. Kivétel nélkül amit kiadnak a kezükből, az már valami, ezzel az üzlettel is hatalmasat alkottak!

Az, hogy megemlítem őket név szerint, az nem azért van, mert ők ezt kérték tőlem. Valójában azt sem tudják szerintem, hogy a világon vagyok. Tudjátok, hogy nem szeretek reklámozni, így ha valamit agyonajánlok, az valószínűleg azért van, mert tényleg elégedett vagyok a szolgáltatással. Mivel tudom, hogy sok vajdasági olvas, és Ada elég népszerű hely a különböző turisztikai lehetőségek és események miatt, így biztos vagyok benne, hogy legtöbben szívesen tudnának még több klassz szórakozási lehetőségről is.



Ami az egyetemet illeti... hát, soha nem lesz kész. :D Maradjunk annyiban, hogy karácsonykor is tanulni próbáltam, és 25-én már masíroztam vissza a nagyvárosba, ugyanis karácsony másnapján már kollokviumot írtam, sőt két nap múlva pedig reggel és még aznap este kilenckor is volt kollokviumom (ez utóbbira nem mentem ki), a köztes időben pedig órákra kellett mennem. Az élet szép és rohadt vidám. :D Főleg, hogy az első 100% lett, a második pedig épp hogy átcsúszott, a harmadikra pedig esélyem sem volt tanulni.


Aztán persze jött a szilveszteri buli, ami hihetetlenül jó volt, szerintem eddigi életem során ez volt a legjobb, és ezt minden túlzás nélkül mondhatom. Fotókat szándékosan nem osztok meg. :)



Na de hogy mi a véleményem 2017-ről?
Döcögős volt, főleg a vége, de összességében nem zárom le ezt az egészet katasztrófaként, mindenképp jó kedvvel fogok rá visszagondolni.

8 megjegyzés:

  1. Egyszer steakes meg sült csirkecombos zoknit vettem az öcsémnek valamilyen alkalomra, eszembe sem jutott volna cikinek érezni magam, nem is kellett, a megajándékozott is vette a lapot :)
    Továbbra is fenntartom, hogy szerintem is nagyon jól áll neked az új hajszín, ilyen szép bögréből pedig még a kávé íze is más :)
    Nagy kalappal a vizsgákhoz és minden jót neked erre az évre!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is értem, hogy egyáltalán minek kellenek ezek a ciki karácsonyi ajándékos videók a lányoktól és néhány fiútól is. Szerintem semmi sem ciki, ha az örülne neki, akinek szánjuk. Én igenis örülnék, ha az uram adna egy fitnesszbérletet, mert régóta kiakarom próbálni az edzőtermi edzést, csak mindig visszatáncolok tőle, hogy magam váltsak ki, félek a kitartástól illetve hogy esetleg mégsem tetszene. Van, aki tényleg félreérti, és nem örül neki, van ilyen, de hát ennyire mindenki ismeri a szerettét, hogy szeretne-e ilyesmit. A te példát is mutatja, hogy egy jópofa és hasznos ajándék ugyanolyan jó, mint egy fenszi parfüm. :)

      Amúgy akár hiszed, akár nem, tényleg sokkal finomabb belőle a kávé, imádok belőle inni!

      Köszönöm szépen, neked is sikeres új évet kívánok! :)

      Törlés
  2. Sok sikert a vizsgákhoz. Kitartást. ☺

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jól áll a hajszín! Imádom a zoknikat, minnél mintásabb annál cukibb :D
    A 2017 nekem nyögvenyelős volt. Igazából se rossz se jó.Örülök,hogy eltelt.
    Boldog új évet! Kitartást a vizsgákhoz. Én is most kezdem a vizsgaidőszakot :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)

      Remélem az idei éved sokkal jobb lesz, szurkolok a vizsgáidhoz! :)<3

      Törlés
  4. Én kifejezettem szeretem a szemèlyesebb témájú posztjaidat, és szerintem jópáran így vagyunk vele :) Bírom az őszinte stílusod, szókimondóságodat nem csak személytelenebb tartalmaknál. Az a kismadár nagyon aranyos volt a fán :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig annyira félek, hogy túl nagy a szám, aztán valahányszor valaki mondja, hogy pont ezt bírja bennem, mindig úgy meglepődök. Jó, ha pont olyan kedvelnek, amilyen vagy. :)<3

      Az egyébként gyerekkori kedvenc, kötelezően fent kell lennie mindig, úgy vigyázzuk, mint a szemünk fényét. :)

      Törlés