2017. szeptember 29., péntek

Sárga fog és vörös rúzs


Sziasztok! Éreztétek már azt, mondjuk az Instagram böngészőt nézegetve, hogy mennyire félresikerültek vagytok? Futottak már bennetek is végig kérdések? Az én szám miért túl vékony, az én fülem miért túl nagy és szétállós, az én orrom miért nagy, a hangom miért nem elég vékony, a szemöldököm miért ritka mint a fehér holló, miért asszimetrikusak a szemeim, miért van néhány görbe fogam, miért sárgák a fogaim, miért olyan csálé a másik szemöldököm, miért ilyen kezelhetetlen a hajam, én miért nem tudok hízni, miért nem vagyok normális? Igen, ezek az én kérdéseim.




Annak idején, amikor még az internet csak egy legenda volt, akkor is már volt társadalmi nyomás arra, hogy hogyan kell kinézni. A felnőtteknek ott voltak a magazinok, de érdekes még a gyerekeknek is volt valami infójuk arról, hogyan kellene kinézni. Én már oviban is tipikus csúnya lány voltam, akibe egy fiú sem volt szerelmes, akivel senki sem szeretett barátkozni, akit mindig kiközösítettek.

Aztán jött az általános, hét évesen már mind felnőttek voltunk, mert hát basszus, iskola! Itt már még nagyobb nyomás nehezedett ránk. Én voltam megint csak a tipikus csúnya lány, akinek a vidámságán kívül nem sok minden jutott. Én voltam az, akit megint csak senki sem szeretett, akit kiközösített a bandavezér csaj, ha nem adtam oda a szerb házit (mert nekem aztán biztos elvolt készítve #nem), aki mindig végighallgatta a vécéfülkében, hogy hogyan beszélik ki, hogy mennyire gázul öltözködik, és 12 évesen még mindig nem borotválja a lábát, szedi a szemöldökét, és fúj, már fél éve menstruál!
Egyszer egy osztálytársam még azt is megkérdezte fogócska közben, hogy nekem miért ekkora az orrom. Hogy jobban szagolhassalak.

Én voltam az, akivel a vizsgabálon senki sem akart táncolni, még egy ideiglenes táncpárom le is szarozott szó szerint, és hiába voltam gyönyörű ruhában, hiába nem volt rajtam egy deka felesleg sem, hiába volt belőve a hajam, még a párcsere előtt egymagamban otthagyott a tánctéren, állítván, nálam még egy 100 kilós lány is szebb.

Sok minden eszembe jut most, amikről magam sem tudom hogyan jutnak épp eszembe. Még soha nem is említettem őket senkinek, már magamban is eltemettem a dolgokat.

Egyszerűen mindig én voltam a gáz csaj, akit mindenki próbált kerülni, és akik voltak barátaim, azok is mind valahogy elhagytak, legfőképp minden ok nélkül, még annyi sem kaptam, hogy gáz vagy, csak utólag hallottam vissza.


Aztán jött a pubertás, ami elég jól megtette a hatását. Bár akárhova megyek, mindig van egy "nagy mellű jó seggű dög", de valahogy elkezdett kevésbé érdekelni, hogy mit gondolnak rólam a többiek, elkezdtem szépnek érezni magam, elkezdtem növeszteni a hajam, használtam egy kis szempillaspirált és korrektort, elkezdett világossá válni, hogy én milyen ruhákban érzem jól magam. Ahogy egyre inkább félretettem a véleményeket, és elkezdtem szeretni és megtalálni önmagam, már a fiúk is jobban nyitottak felém, és egyszerűen gyönyörűnek éreztem magam. Gyönyörűnek éreztem a nagy orromat, a szétálló füleimet, a sárga fogaimat, de még a pizzafejem se gátolt meg abban, hogy jól érezzem magam a bőrömben. A "csúnyaságaim" egyre kevésbé zavartak, sőt, szinte már attól érzem magam szépnek, hogy nem nézek ki ugyanúgy, mint a többi nő.

A népszerű csaj még mindig nem lettem, inkább az, akitől elkezdtek félni, irigyelni, esetleg már egyenest utálni, így megint csak nem jutottam előrébb, de olyan jól éreztem magam a bőrömben, hogy észre sem vettem, amikor hirtelen mindenki mögöttem maradt, és inkább olyan emberek közé kerültem, akik valamiért még nem vették észre, hogy én olyan gáz vagyok.

Azért be kell ismernem, egy éve még mindig volt bőven olyan dolog magamon, amit egyszerűen nehezemre esett elfogadni, és bizony, hogy besértődtem ha megemlítették (vagyis inkább a lehető leggonoszabb módon az orrom alá dörgölték). Ilyen például, hogy mert én jaj de sovány vagyok, nem ad anyám enni?! Hát nem, milyen gonosz, ugye? Valahogy ezt is kinőttem, mert végig gondoltam, hogy általában kik azok, akik ilyenekkel rám szállnak. Rendszerint túlsúlyos, magukért semmit sem tevő, egészségtelenül élő, önbizalomhiányos nők, akik ahelyett, hogy felemelnék a feneküket, és tennének azért, hogy olyanok legyenek, amilyenek szeretnének, inkább az egyszerűbb módját választják, mégpedig hogy elcseszik az én kedvemet.
Ez lehet a saját szüleid, nagyszüleid, rokonaid, szomszédaid, munkatársaid, iskolatársaid, legjobb barátod.

A másik véglet, amikor olyan férfiak jegyzik meg, akiknek valójában egy hihetetlenül igénytelen barátnőjük van, mert igazából csak az állt szóba vele, mert jobb férfit nem talált, aki ezt elnézi.

Mégis melyik olyan kategória, aminek érdemes adni a szavára? Olyan egyértelmű, hogy valójában mi bajuk velem. Az, hogy velem valójában nincs is semmi baj. Miért nincs? Mert én nem csinálok ügyet mindenből, ami rajtam van, így reálisan nincs is semmi.

Ám valahogy volt egy olyan probléma is, ami miatt megint csak egy ideig bánkódtam. Nem egy videósnál vagy bloggernél láttam, hogy beszólnak neki, mert ráférne fogszabályzó, meg egy fogfehérítés, mert ez így undorító, rossz képet mutat az embereknek, igénytelen, és hagyja inkább abba, és folytassa, ha kezdett magával valamit. Magyar viszonylatban talán nem annyira jellemző, de külföldieknél... uff, jó lenne, ha vissza tudnám keresni hol láttam, de amennyire én emlékszek, nem volt különösebben nagy probléma a csajjal. Mivel csak kattingattam, és nem is mostanában láttam, így nem maradt meg.

Lényeg ami lényeg, eszembe jutott, hogy összesen 6 olyan fogam van, ami nem teljesen úgy áll, ahogy kellene, és ez kettőnél felülről (metsző fogak melletti kettő jobbról nektek balról) elég egyértelműen látszani is szokott a videókban, ráadásul olyan sárgák a fogaim!

Egy darabig annyira zavart, hogy egyes rúzsokat inkább kerültem, meg próbálkoztam mindenféle fehérítős fogkrémmel, igyekeztem kerülni minden olyan ételt-italt, amik elsárgíthatják a fogaimat.
Egyébként természetükből adódóan sárgák a fogaim, soha életemben nem voltak még fehérek. Ez egy teljesen természetes dolog, ilyen dolog létezik a világon, nem tehetek róla, nem tehetek ellene.

Sajnos a sok próbálkozás odáig vezetett, hogy megkopott a fogzománcom, és az amúgy is érzékeny fogaim teljesen kikészültek, fehérebb pedig még az optikai fehérítőtől se lett.


Tudjátok mit mondok? Szerencsés vagyok. Lehetnének olyan görbék a fogaim, hogy az már valóban egészségügyi-esztétikai probléma lenne, és fogszabályzóra kényszerülnék, ami költséges, körülményes és fájdalmas. Lehetne az is, hogy kihullana az összes fogam, és nem lenne mivel rágnom. Lehetnének még sokkal sárgábbak is, és el is színeződhetnének egy kezelés miatt, amit még bőven megkaphatok, de hála égnek ilyen még nem történt. Annyival lehetne rosszabb a helyzet.

Miért kerüljek el egy rúzst? Mert csúnyán mutat a sárga fogaimmal? És? Nem az a lényeg, hogy én szépnek érezzem magam? És ha én úgy gondolom, hogy nekem az a rúzs jól áll, és szívesen hordom? Kit érdekel, más mit mond, az a fő, hogy nekem tetszik. Talán ha nem is minden alkalomra kennék fel olyan rúzst, ami sárgítja a fogaimat, had viseljem már az én saját szabadidőmben, és magamon kívül ne kelljen másnak se tetszenem, se megfelelnem, ha én épp nem akarok!

És, az hogy túl vékony és aszimmetrikus a szám? Akár fel is pumpálhatnám... de minek? Mire fel? Miért húznék zacskót a természetes valóságra? Miért kellene szégyellnem magam? Miért mellőzek egy olyan rúzst, amit a falra is kennék, annyira jó színe van? Mert másoknak nem tetszik?

NEM!

Szeresd magad, szeresd magad úgy ahogy vagy!
Vannak bizonyos dolgok, amikkel tehetsz magadért, hogy könnyebben szebbnek lásd magad, és eltudd fogadni azt, ahogy kinézel, de egy komoly plasztikai beavatkozással önbizalmat sosem kapsz.
Önbizalmat pénzért nem kapunk. Önbizalmat csak saját magunktól kaphatunk.
Dolgozz meg önmagadért, mindenki más pedig mehet a dolgára! :)

7 megjegyzés:

  1. A szívemből szóltál. Én is hányszor de hányszor voltam ilyen helyzetben, hogy rámaggatták a lúzer, a gáz lány szerepét. Egy alsó tagozatos táborban a mai napig emlékszem rá, a szépségverseny után vacsorakor késve értem az asztalhoz. Ahogy közeledtem hallottam az egyik lánytól elég sok negatív dolgot rólam,hogy semmi keresni valóm nem lett volna az indulól között stb. Kérdem én, miért rendeznek szépségversenyt ilyen korú gyerekeknek? Hogy mégjobban elhigyjék magukat a győztesek a többiek meg le vannak szarva? Utána is sokszor kaptam hasonló sértő megjegyzést, a szemembe is bár, hozzáteszem szerintem alaptalanul. Hát... mert nem volt olyan ruhám mint nekik? És ha engem az pont nem érdekel? Aztán kezdtem rebbellis lenni. Utána lekoptak az emberek szépen lassan, bár, sokszor éreztem magamon a furcsa pillantásokat,ha valamit nem úgy csináltam ahogy ők.
    A rossz ötlet is ötlet nem azt mondom, hogy fogadják meg, ha ők jobbat tudnak, de a kritikát építőjellegel is lehet közölni, nem feltétlenül kell valaki önbizalmát a földig lerombolni. Ma már nevetek magamon ha ügyetlen vagyok de nehezen jutottam el idáig. Egy motivációs oldalon olvastam , hogy "Nem furcsa vagyok, csak limitált kiadású". Nem lehetne mindenkit így szemlélni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos a gyerekekbe nem lehet belenevelni azt, hogy mindenki úgy szép, ahogy van. Próbálhatod elmagyarázni neki, de amíg nem nő be a feje lágya, addig biztosan sokszor fog külső alapján ítélni. Tény, hogy csak játékból csinálják ezeket a gyerek szépségversenyeket, de egyszerűen rossz vége van, pont az, amit te is írtál. Túl sok gyönyörű nőt tesz ez tönkre felnőtt korára is.
      Ha a szüleim nincsenek mellettem, lehet nem lett volna még ennyire sem egyszerű dolgom.

      Törlés
  2. Jó tudni, hogy téged se etettek...én se kapok a mai napig enni anyáéktól, hiába élek velük...De nem baj, mert 17 év hurkapálcaság után fura lenne másképp...Mondjuk ez a része engem sose érdekelt...se a csontváz, se a kriptaszökevény...az önjelölt orvosok "anorexiás" vádjai viszont mélyen érintenek...Nem azért, mert az vagyok vagy voltam, vagy úgy érzem igazuk lehetne, vagy hiszek nekik vagy bármilyen formában magamra veszem (én tudom, hogy nincs gondom, az meg, hogy ők hülyék, az se az én gondom)...de undorítónak tartom, hogy étkezési zavarokat használnak gúnyolódni...nem azért, mert engem megsértenek, hanem mert szegény betegeket bántják...senki nem mutogat egy molettebb emberre, hogy hááhááá a pajzsmirigy beteg vagy cukorbeteg, vagy hormonzavaros, vagy bármi...ilyesminél mindig mindenki rohadt megértő, de ha valakinek tényleg étkezési zavara van (itt anorexia) - és tegyük fel felismeri, és tenni akar ellene - akkor mégis kitől fog segítséget kérni, mikor azt látja, hogy a természetesen sovány embereket az Ő betegségükkel sértegetik...senkitől...nem fog merni szólni, hogy baj van, még akkor se, ha belátja, hogy segítségre szorul, mert úgy fogja érezni, hogy kinevetik, vagy bántják miatta...Ha pedig egy valóban anorexiás embert anorexiásoznak le, az nem segít...ha még a tagadás fázisában van, úgyse fogja beismerni, ha meg tud róla, akkor meg semmi értelme nem volt megint...ha meg pejoratív értelemben használják, az a kedves "doktor" értelmi szintjét minősíti...

    Mondjuk engem zavar az egy darab kiálló metszőfogam, mert vagy 200 ezer forint volt a fogszabályzás összesen, bár így se annyira feltűnően áll ki (vagyis látszani nem igazán látszik, de láttam már úgy, hogy rendben volt, szóval tudom a különbséget)...bár előtte se voltak nagyon csálék a fogaim, zavart, és ha valami zavar magadon, megváltoztathatod (amíg saját belső késztetésre, és nem külsőre teszed, én pl a plasztikai műtéteket is ezért nem vetem meg, ha nem a társadalmi elvárásokhoz szabja magát az ember, hanem a saját elképzeléseihez, akkor ez egy remek dolog) - velem speciel senki nem kötekedett a fogaim miatt, csak egyik nap úgy keltem, hogy rendezett(ebb) fogsort akarok, és mivel anyát mindig zavarták a saját fogai, és az ő szülei nem vitték fogszabályzásra, nagyon szívesen belevágott a 6 éves pénzkidobásba...szóval ennyi idő és pénz után az az egy fogam se álljon ki.
    Viszont rajtad nem tűntek fel, amíg nem írtad, hogy van hat nem épp helyén lévő fogad...se a színük...az egyetlen dolog, ami feltűnt, hogy tetszik a rúzsod, és jól áll. :D


    És szerencsés vagy, ha el tudod kerülni a negatív hatásokat, nekem van egy rokonom, aki mindig mindenért fröcsög...gusztustalan, ahogy beszél rólam (mind a döntéseimről, mind a külsőmről, aztán közli, hogy "szeretetből" - a ló****t szeretetből, ez nem szeretet, ez a másik szándékos lehúzása, miközben próbálunk bűntudatot kelteni benne, és úgy tenni, hogy törődünk vele...vagy ha ez a szeretet, inkább ne szeressen. xD)
    Meg aztán ott van...úgy...elég sok hímnemű ismerősöm, akik sötét hajjal ismertek meg, és néha (ha szóba kerül), szóvá teszik, hogy az jobban állt...meg ha levágatom a hajam, akkor "a hosszú jobban nézett ki", de valahogy ezt sose érzem sértőnek. Vagyis érzem, hogy nem bántásból mondják, csak véleményt nyilvánítanak, tudom, hogy mindig a hosszú hajú nőket nézik meg, mert számukra a nőiesség egyik kifejező eszköze a hosszú haj, és még akkor is szeretnek hosszabb hajat nézni, ha nem akarnak semmit a viselőjétől...nekik az tetszik, értem...ez meg az én fejem, és ha tüsihajat akarok, akkor tüsihajam lesz, akkor is ha nem áll jól (néha a praktikusság a fontosabb, nem az esztétikum - és volt két centis hajam, és akárhányszor kérdezték a rokonok, hogy megbántam-e, nem...visszanézve sem, ez csak haj, visszanő, az enyém elég gyorsan, és kényelmes volt, meg illett hozzám szerintem, plusz a frufrum miatt szemből azt is hihették volna, hogy csak felfogtam hátul).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (Bocsi, amikor nincs elég időm bejegyzést írni, általában mások bejegyzése alatt élem ki magam kis regényekkel...legközelebb igyekszem rövidebb lenni, majd vázlatolok, vagy valami. xD)

      Törlés
    2. Óóó te csak éld ki magad nálam bátran, imádom olvasni a kommenteid. :D<3

      "Jó tudni, hogy téged se etettek...én se kapok a mai napig enni anyáéktól, hiába élek velük" Na itt nagyon, de nagyon felnevettem, dettó ugyanez a helyzet. :D Igaz már kevesebbet vagyok otthon... Úgyhogy most már a menza éheztet. Mondjuk ők néha tényleg... :D

      Teljesen egyet értek veled! Még rosszabb, hogy ezt úgy mondják, hogy sokan tisztában sincsenek az anorexia valódi jelentésével, és én, aki éppen nem tehetek róla, hogy nem ragad meg rajtam egy kiló sem, szerintem sértő. Ha lehetne, másképp lenne, de mióta felszedtem öt kilót, azóta nem nagyon érdekel, had vagdalózzanak vele, mert most már több, mint normál testsúlyom van, még az általános testtömeg index szerint is. :D
      Csak ez egyszerűen annak, aki valóban segítségre szorul félelmetes. Mert ha még kiderül, hogy valóban az, szét alázzák... ami hatalmas baj! Mekkora titoknak kellett pszichológusi!!! tanácsra maradnia annak is, hogy nekem volt néhány pánikrohamom, az pedig hol van egy anorexiától? Elég baj ez. Nem kell, hogy a világ mellettük álljon, de bár a környezetének támogatnia kellene a betegeket.

      Amúgy nekem is van ilyen "rokonom" nevezetesen a bátyám anyósa. Egyszer a sógornőm szülinapi buliján mindenki előtt fintorogva közölte velem, hogy undorítóan sovány vagyok. Igazából a szüleim nem voltak ott, sógornőm és bátyám sem volt bent, gondolom ez vezette a bátorsághoz. Ismersz, mekkora szám van, online se félek kimondani a véleményem. Szerinted mit kapott tőlem? :D Akkor volt egyúttal az első pozitív élményem is a soványsággal (akkor voltam 48kg), mert mindenki mellém állt, hogy igenis nagyon szép vagyok. :) Vannak még ilyen önkéntes aggódók, de hát nagyobb bajuk sose legyen a súlyomnál. :)

      Törlés
  3. Ezek az őszinte sorok! Jó volt olvasni és bár sajnálom, hogy kiskorodban ilyeneken mentél át azért jó tudni, hogy nem csak engem találtak meg az ilyen típusú emberek a bántásaikkal, beszólásaikkal.
    Légy önmagad! Ne foglalkozz mással, hiszen más azért teszi mert irigy és hat legyen az kit érdekel...bár néha a mai napig megkapom hogy miért nézel ki így? Miért nincs ilyened, olyanod? Miért nem vagy olyan mint xy? Próbálok nem foglalkozni vele, hiszen mi mást tehetnék. Elfogadom, hogy ilyen vagyok és vannak dolgok amin ha akarnék se tudnék változtatni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha csak az a szerencse, hogy idővel megtanuljuk legalább java részét ezeknek elengedni a fülünk mellett. Sajnálom, hogy ezekből te is kaptál. :/

      Törlés