2017. január 6., péntek

Mennyire hihetetlen, hogy 4 éves a blog? | minden, ami fél óra alatt kijött belőlem


A válaszom az, hogy nagyon. Négy éve ezen a napon döntöttem el, hogy eleget adok a barátnőim több hónapos könyörgésének, és a személyes, fotós blogomról leválasztom a beauty témájú bejegyzéseket. Gondolnátok ti ezt feliratkozó és oldalmegtekintés szám alapján, hogy tényleg annyi? Nem. Én sem. Az elmúlt négy évben amennyire lehetett, trógerul vezettem ezt a blogot. Volt, hogy hónapokat hagytam ki, aztán újult lelkesedéssel minden már meglévő posztot töröltem és újra kezdtem az egészet. Volt, hogy a blogot is töröltem, és az utolsó pillanatban vontam vissza. Rendszertelen voltam, majd egy derült égből mély depresszió következtében egy egész évre bezárta kapuit a My other part is beauty.



Megjegyzem, nagyon jól választottam nevet, hiszen mennyi mindenen ment keresztül ez a blog a magánéletem miatt. Mennyi minden változott, valami már teljesen másképp van, valamit már teljesen máshogy gondolok, mint akkor, teljesen más dolgok érdekelnek... a név viszont még mindig az enyém, még mindig én vagyok.


Miután jött a felismerés, hogy velem tényleg valami baj van, és teljesen depressziós vagyok - igazából évek óta -, hatalmas nyűgként ugyan, de újra megnyitotta az oldal a kapuit. Nagyon sok mindent kipróbáltam, hogy lendületbe hozzam magam, mert nem akartam se orvost, se bogyókat. Rohadt hosszú és nehéz folyamat volt, és kisebb időszakokra a mai napig meginogok, de totál megérte. Amennyire nehezemre esett újra írni, annyira jól érzem magam most, ha leülhetek, és pont ez az a dolog, amibe menekülök, ha valami nem stimmel. Általában írok egy öt posztot, egyik ilyen másik olyan - szerintem látszik is, hogy nem mindig vagyok a toppon írás közben -, és újra fel vagyok töltve. Az okosok azt mondják, hogy ez nem feltétlen jó. Írj akkor, amikor minden szipi-szupi, mert az vonz embereket, a hisztériádra senki sem kíváncsi. Szerintem meg a hisztériám ugyanúgy én vagyok, és én többek közt attól érzem magam embernek, hogy nem bujkálok szégyenkezve, és csak akkor jövök elő, amikor arcon fingott egy unikornis.

Szintén ez okból indult a YouTube csatorna is. Plusz stresszlevezetés, illetve ebben a témában én nem igazán tudok kivel beszélgetni, mert kb. senkit sem érdekel a sminkelés. Mindenki mást inkább a divat vagy a malacok érdeklik. (nem viccelek)
Oda viszont tényleg csak akkor ülök le, ha majd kicsattanok, és érdekes módon nem látszik rajtam. Én már megszoktam, hogy az egész lényem ennyire búval baszott, max akkor tudok felszabadulni, ha olyan emberekkel vagyok, akiket szeretek, márpedig bocsika, az a fekete lyuk a fényképezőn nem az. Célom, hogy legyőzzem ezt a fekete lyukkal beszélgetek szindrómát, és sokkal feloldódottabb legyek, mert bár tényleg jól érzem videózás közben, a videó nem ezt mutatja. Nem is szeretem őket visszanézni, mástól hogyan várjam el, hogy időt szánjon a csatornámra?


Valahogy jobban szoktam élvezni azt, és jobban át is jön a jókedvem, amikor csak simán blogra fotózok. Valljátok be, a blog és instagram fotók után csalódtatok a videóimban! :D Mert én mondjuk tényleg meglepődtem.

Kb. sosem ünnepeltem meg a blog szülinapját, meg itt sem voltam, hogyan is ünnepeltem volna meg? Ezt a spontán bejegyzést talán lehet csúfolni szülinapi bejegyzésnek, mert ez a poszt valahogy olyan klisé, mintha tényleg csak a blog szülinapjára íródott volna, pedig csak most elkapott valami kényszer, hogy minden előretervezés és haszon nélkül nekiüljek, és minden gondolatot, ami jön a semmiből kiírjak. És kellett valami címet adni. :D

Az egészet amúgy az inspirálta, hogy egyre több helyen látom, hogy 2016 egy szar év volt, és minden ami történt az a 2016 hibája. Hát én nem tudom hogyan lehet minden bajt egy szerencsétlen évszámra fogni. Én itthon azt tanultam, hogy a rossz dolgok jönnek maguktól is, nem tudod kikerülni, nem tudsz ellene tenni. Tehettem bármit, amikor anya szólt, hogy apát elvitte a mentő? Tehettem én bármit, amikor a mama leépült egyik pillanatról a másikra, majd meghalt? Tehettem én bármit, amikor láttam a családomat összeomlani? Azon felül persze, hogy én itt bőgtem, ők meg 100km-el arrébb.

Annyi rossz dolog történt, de soha egyszer nem jutott eszembe, hogy azt mondjam, hogy ez mind a 2016 hibája. Ok, hogy egy új dátummal kicsit mi is megújulunk, energiára lelünk, de nem ez az, ami tényleg mindent megvált. Pláne nem lehet tényleg mindent egy idióta számra fogni. Talán ő hajtotta a kocsit, amikor a macskád elgázolták? Szerintem nem.


Én azt tanultam - folytatom az előbb elkezdett gondolatot -, hogy a rossz jön magától, de a jót, a kedvességet, az alázatot, azt magadnak kell megteremteni. Magadnak kell pozitív dolgokat csinálni.
Én vagyok a földön a legnegatívabb ember, és ezt még én is tudom. Na nem kell ujjal mutogatni, én is csak most tanultam ezt meg. Nem vagyok a fantázia embere, nekem mindent le kell írnom/rajzolnom, amit elgondolok, mert másképp semmit nem ér a gondolat. Ezért van, hogy leírom mik a céljaim az új évre, mikkel szeretném pozitívabbá tenni. Le szoktam írni nap, mint nap mi minden történt velem, ami jó.
Sokan lehet hülyének néznek, de még azt is megtervezem, hogy melyik nap mit akarok kitakarítani vagy megtanulni. Nem azért, mert magamtól nem látom, hogy áll a szutyok, de nekem a tervezés nagyon sokat segít. Sajnálom, de mindent le kell írnom, hogy működjek. Nem tudok spontán lenni (bár fogadalmam, hogy azért bár félig megpróbálok azzá válni). Ha neked sem megy semmi, akkor írd le.
Legyenek hosszú távú céljaid, pl. egy nyaralás vagy sikeres vizsgaidőszak, előléptetés és hasonlók, meg legyenek napi céljaid. Hogy igenis szép loknikat készítesz csikófarok helyett, meg hogy ruhát fogsz mosni.

Higgyétek el nekem, segít, ha leírtok mindent. Ha a környezeted szerint fölösleges és hülyeség, csak mert nem vagy valami üzletasszony, annyi baj legyen. A mai világban nem is értem hogyan lehet kb. akkora felháborodást kelteni egy kézzel vezetett naptárral. Mi az, hogy nem a mobilodba vezeted a dolgokat?! Úgy néznek rád, mintha hard core pornót forgatnál. Nekem ez olyan fura. Azt hinné az ember, hogy ez egy modern világ, ahol egy minimális szinten azért azt csinálsz amit szeretnél. Pedig csak a borító az, a beltartalom pedig olyan, mint egy sötét középkor.

Igen, ekkora hisztériát tudok mindenből csapni. :D

Kicsit furcsa, hogy hova nem tudok jutni egy konkrét témából, és ha nem éheztem volna meg, szerintem a végére már a csigák orgazmusát is elővenném. Mondjuk az asszociációs játékokat is tökre szeretem anno a magyar órákon.

A posztban szereplő fotók az én saját, ősrégi képeim.

9 megjegyzés:

  1. Én is rohadt negatív vagyok, de egyébként nem is egyet értek azzal, hogy jaj állandó pozitív életszemlélet, meg anyám kínja, mert igenis vannak olyan dolgok, amikben egyszerűen nem lehet jót találni, és a szar dolgokat is ugyanúgy meg kell élni, mint a nem szar dolgokat. Jó egyébként, hogy te a szünet után is vissza tudtál térni, én nem akarok szünetet tartani a bloggal akkor sem, ha úgy érzem, hogy ennek semmi értelme, mert tudom, hogyha abbahagynám x hónapra, és valaha újra akarnám kezdeni, sosem lenne olyan, mint régen. Úgyhogy a legfosabb időszakokon is átrángatom magam valahogy, mint jelenleg is, aztán hátha jobb lesz :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyet értek. Nem hiába mondják, hogy háború kell a békéhez. A lélekkel is így van. Kell, hogy legyen valami szar is az életben. Sőt, szerintem a mindig pozitív emberek ijesztőek. :D Csak szerintem én már eljutottam arra a szintre, ahol már a negatív gondolkodás nem tesz jót semmilyen szinten. Sosem voltam jó arany középútban. :/

      Néhány alkalommal éreztem, hogy nem vagy a toppon mostanában, de többnyire nem igazán észrevenni, hogy rossz időszakod van. Irigylem a "póker fészed". :D

      Törlés
    2. Ha néhány alkalommal csak, akkor nagyon jól csinálom :DDDDDDDD

      Törlés
  2. Naptár...van zsebhatáridőnaplóm, meg két "nagy" méretű, egy asztali naptáram, egy zsebnaptáram, és mivel te pont jártál a bejegyzésemnél, láthattad: gépes-telefonos összeszinkronizált naptáram is...elég szórakozott vagyok az esetek nagy részében, szóval gyanús, hogy nekem a mobil-klasszikus naptárkollekció ellenére is lesznek gondjaim a határidőkkel...x'D

    Amúgy én örülök, hogy "kiránt" a depiből a blog...nincs is jobb, mint egy hely, ahova biztosan menekülhet az ember. :)
    A videón gondolkodtam én is, ugyanis nekem sincs kivel beszélgetnem sok engem érdeklő témáról, és van néhány "hiba" az előadásomban (nyelvfilozófiai problémától kezdve öntudatlan szemöldökvonogatáson keresztül hadonászásig - magánbeszélgetéseimben is egyébként, szóval nem azért, mert zavarban vagyok, hanem mert beszélgetés közben a másikra figyelek, nem arra, hogy éppen mozog a kezem vagy nem, általában fel se tűnik), és szeretnék dolgozni rajtuk...Vagyis...valószínűleg beszélgetéseknél nem gond, mert miért akarnék erőszakkal magamra erőltetni valamit, amivel nem érzem magam kényelmesen; viszont előadásoknál ("komolyabb előadásoknál") azt hiszem érdemes lenne valahogy megállítani a szemöldökömet és a hadonászást, ami csak úgy lehetséges, ha látom magam kívülről, és észreveszem, és zavar...
    Csak sajnos nem igazán van rá időm - kifogásnak tűnik, de ha van szabadidőm, akkor szívesebben töltöm olyan emberekkel, akiket szeretek, vagy Kisszarossal, akinek a rövidke életét nem szeretném "elszalasztani", úgy érzem ezek fontosabbak.
    Igazából a te videóidban pont azt szeretem amúgy, hogy nem a plafonról kell leszedni...vannak olyan videósok, akik úgy viselkednek, mintha folyamatosan be lennének drogozva, és bár csodálatos ez az energia, ami kirobban belőlük, bizonyos idő után kimondottan zavaró, és legszívesebben elküldeném őket, hogy fussanak három kört a ház körül, aztán üljenek vissza a kamera elé. Szóval nekem inkább "összeszedettnek" tűnsz, nem negatívnak - vagyis nem érzem úgy, hogy elmegy az életkedvem, vagy bármi ilyesmi. :D

    (Az asszociációs játékokat amúgy én is kedveltem, a mai napig képes vagyok a kék füzettől a nők hátrányos megkülönböztetése különböző kultúrákban témáig eljutni teljesen lineáris gondolatmenettel...jó ez csak példa volt, a legutóbbi beszédtéma egyik ismerősömmel, de a lényeg, hogy néha furán asszociálok...xD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szar év meg...nekem is szar 2016-om volt, de ha 2015 lett volna, vagy 1990, akkor is szar lett volna, ha így telik, szóval az utólagos "béna év volt" nem maga ellen a szám ellen van, hanem valahogy össze kell foglalni az évet (napot, hónapot, évszakot, az embernek kell valami, ami elválasztja a történéseket, mint a naptár, így könnyebb valamihez kötni az eseményeket)...És ez nálam nem is azt jelenti, hogy csak rossz dolgok voltak, hanem hogy arányaiban több volt, vagy "nagyobb" volt a negatív hatás - Marilyn, Brian és az egyetem billentette át a mérleget egyébként. Bár nem vártam, hogy vége legyen, mert attól hogy rosszul indul még lehet jó is, nem értem, hogy miért mondták, hogy "olyan rossz ez az év, legyen már vége" - honnan gondolták, hogy a következő jobb lesz? Vagy hogy 2016 nem javulhat még fel?

      Törlés
    2. Én abszolút támogatom, hogy videózz is néha. :) Tényleg sokat tud segíteni, hogy kibeszéled magadból a dolgokat, amiket mással nem tudsz. Én csak videózás közben vettem észre, hogy amikor gondolkodok akkor minden irányba nézek, csak arra nem amerre kellene, meg nem mindig lehet mondani mit mondok a mondat végén. Szóval jó kis önfejlesztő dolog. Megértem az ellenérveid, de ne dobd el örökre magadtól az ötletet! :)

      Most feszül a mellyem, nagyon jól esett amit írtál! :) Meg úgy fel is nevettem. :D Tényleg néhánynak jót tenne ha mondjuk napi hat órát sportolna, akkor ugráláson meg visítozáson kívül is valami történne a videóban. :D

      Na ez az, hogy tényleg nem a dátumváltozással oldódnak meg a problémák, és mégis mindenki ettől várja a szebb jövőt. Az idő sajnos nem gyógyít meg mindent...

      Törlés
  3. Hát bármennyire vagy negatív, ezt kifejezetten üdítő volt olvasni! :) És bárki bármit mond, az írás terápia - számomra is elsősorban - és az, hogy egy-egy poszt "jobb" vagy "rosszabb", én inkább azt mondanám, hogy mindegyik te vagy! Az emberek 1-1 bloghoz nem csak a termékekért, írásért jönnek, hanem az író személyiségéért, stílusáért! :)

    És ne aggódj, nem vagy ufó, én is írok mindent, pláne most a legkirályabb határidőnaplóba! :D Megszállott lettem, ezzel kelek, ezzel fekszem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen megértelek, én is függő vagyok. Mi lesz, ha még ideér a filofax, atya ég... Éljen a folytonos irkálás! :D
      Örülök, hogy jó volt olvasni, épp azon gondolkodtam, hogy lehetne több személyesebb bejegyzés, persze az egészséges egyensúlyban. :)

      Törlés
  4. Nekem is többen mondták már, hogy negatív vagyok és mindenben csak a rosszat látom, pedig én ezt nem teljesen érzem így. Nálam néha csak reflexből jön az, hogy panaszkodom pl. egy-egy tárgy miatt az egyetemen. Erről talán le kéne már szoknom :P
    De néha tényleg vannak dolgok, amiket egyszerűen csak reálisan nézek és tudom,hogy nem fog sikerülni. Ilyenkor mégis, hogy lennék már pozitív? Bár lehet csak nekem van néha ilyen fura nézőpontom.
    Kicsit már lehet eltértem attól, amit igazából szerettem volna kommentelni.
    Egyébként ezt a bejegyzésed is nagyon jó volt olvasni, én szeretem a stílusod és valahogy úgy megnyugtat néha egy-egy posztod. :D

    VálaszTörlés