2016. július 17., vasárnap

Vasárnapi ingyom bingyom #14


Hát sziasztok! :) Végre személyesen is be tudok köszönni, nem csak itt robot módjára küldözgetni a bejegyzéseket. Sokat emlegetem, hogy nálunk kicsit tovább tart a vizsgaidőszak, illetve sokkal több is van belőle, így reálisan az agyam átdolgozza az évet. Az idei év, sőt talán az eddigi egyetemista létem alatt a legnagyobb hajtás ez a nyári vizsgaidőszak volt, ami két rok-ot foglalt magába. Ugyanis rekord mennyiségű vizsgát, azaz ötöt!!! tettem le. Most erről az időszakról akarok mesélgetni, illetve a blogos terveimről is lesz szó.




A legtöbb vizsgámat a nagy szerencsémnek köszönhetem, de volt olyan vizsga is, ahol igen kellemetlen kérdéseket húztam, de azokon is remekül szerepeltem, sikerült mindenből a legjobbat kihozni. Olyan sokszor ideges sem voltam, bíztam magamban nagyon. Persze csúnya szavak és sírás nélkül ezt sem teljesen úsztam meg, mert mindig van egy görény tanár.

Mivel tavalyról áthoztam két vizsgát (a maximális áthozhatót, szóval gáz), ezért most inkább a mennyiségre mentem, nem a minőségre, hogy bármi áron, de mindent le tudjak tisztázni. Az átlagom majdnem egy egész osztályzatot ugrott vissza, de legalább most kb. balanszban vagyok, szóval nem érdekel - főleg hogy az átlag nem az életnek szól, hanem a kollégiumnak, mert a koleszon kívül soha senkit nem fog érdekelni, hogy milyen osztályzataid vannak. Legalább is itt nálunk.

Jelenleg az idei évből 3-at viszek az őszi vizsgaidőszakra tisztázni, tehát még simán letisztázhatom az idei évet a beiratkozás előtt, még akkor is, ha a tavalyi vizsgák megint nem jutnak sorba. Még akkor is nyert ügyem van. Sőt, még mindig nincs meg minden eredmény, szóval akár ma-holnap sikerülhet az állami is, mert attól már csak egy tantárgy választ el. :)

Egyébként most lesz a szakválasztás, és az elsődleges már meg is történt. Hát nem tudtam, hogy örüljek-e az eredményeknek, vagy megsirassam őket. Fogalmam sincs hogyan számolják, de elég pocsék pontszámom van jelenleg, és mivel az első kívánságomon túljelentkezés van, ezért logikus, hogy nem jutottam be. Viszont nem is akartam azt a szakot, egyszerűen csak az "álmom" már logikátlan.


Bár a technikumot tervező gépészként kezdtem, végül áttértem a CNC programozóra, és végül mindkettő szakmára kaptam diplomát, én elsősorban szigorúan CNC programozónak vallom magam, és erre olyan büszke vagyok, mintha nem tudom miről szólna a dolog. A nyári gyakorlatokat is imádom, ez az életem részévé vált. Viszont ebben a szakmában akkora a túltengés, hogy nőként egyszerűen nem látom benne a jövőt, plusz még lesz egy új rendszer is, ami végképp megnehezíti a dolgom. Az se mellékes, hogy szerettem volna másban is kipróbálni magam.
Fájt a lelkem, de mást írtam be elsőnek, a CNC második helyre került. Végül pedig nem jutottam be, csak a második helyre, a CNC-re. Eléggé örülök neki, de most félek is, úgyhogy a másodlagos szakválasztáson 100%, hogy ezt fogom beírni, meg igyekszek még több pontot összekaparni, és megtarthassam a helyem.

Most ezen szomorkodnom kellene, mert az elhelyezkedésem bizonytalan, de úgy érzem, hogy Fent is úgy akarják, hogy én ezt csináljam. Hogy kövessem az álmaim. Bármi áron.


Aminek nagyon örülök, hogy a többi vizsgaidőszakkal ellentétben most rengeteg időm volt a blogra is. Már a vizsgaidőszak első felében is tudtam annyit dolgozni, hogy most akár hátra is dőlhetek a nyáron, annyi előre időzített poszt van. Viszont még rengeteg ötletem van, főleg sminkek és tesztek, amiket meg akarok valósítani. Ráadásul nem érzem kicsit sem fáradtságnak.

Meg ahogy nézelődök a blogvilágban, mindenkinek gyönyörűen fejlődnek a blogjaik kinézet ügyileg, míg az enyém már elég régi, és szívesen változtatnék rajta. oldalt már nagyjából megvalósítottam amit akartam, de nem kizárt, hogy változik majd, plusz a fejlécre is valamit ki akarok találni, mert ez mennyire béna már így? A hátteret amúgy nem cserélném le, mert nagyon elégedett vagyok vele, plusz nem tudok egyben tartani egy full fehér sablont. Azt hinné az ember, hogy az milyen egyszerű dolog. Ám nagyon meg kell tölteni egy blogot olyan tartalommal (főleg fotók szempontjából, amit én ugye nem szeretek túlgondolni, mert jobban szeretem az egyszerűbbeket), hogy azt ne unja el a közönség. Bár lehet itt az ideje kicsit kreatívabb fotókra is ráállni, hátha egy idő után megtetszene. :) Úgyhogy a nyaram blogolós részét abszolút a külsőségek fejlesztésére fogom szánni.


Plusz egy nyári teendő listát is írtam. Na nem olyanokról, hogy az idén ejtőernyőzni akarok, meg delfinekkel úszni, hanem hogy csináltassak új igazolványt, betegkönyvet, meg a téli kabát tisztíttatása is a listán van. Persze ez nem izgi, de itt az ideje, hogy megtanuljak szerbül, és a fejlődés is a listán van. Most erre el tudom képzelni milyen arcotok van. :D Igen, nem nagyon tudok szerbül. A szakmai nyelvben nagyon jól boldogulok, de az egy teljesen külön világ, ahogy az orvoshoz járást, meg a hivatalos iratok rendezését se kell egy kalap alá venni a konyhanyelvvel, mert hogy egy csajos pletyka már feladja a leckét. Sajnos a környezetemben is inkább csak szakmai/hivatalos dolgokról beszélgetünk, szóval más téren nem nagyon tudok fejlődni, meg eddig nem is találtam fontosnak, mert nem volt egyszerű beilleszkedni a szakmába, és az volt az első.
Úgyhogy jobb hijján végül nem magyarul vettem meg a Légy te is párizsi nőt, hanem szerbül (másrészt már nem tudtam rá tovább várni). Hát életem könyve! Imádom a képeket, a szöveg teljesen érthető, és szórakoztató, nem is kicsit, nem tudok betelni vele. Már olvastam szerbül hasonló jellegű könyvet, szóval gondoltam, hogy szeretni fogom, de ez egyszerűen mindent túlszárnyal.♥


Itt lett vége... :)

Más tervek a nyárra? Hm. Megyek egy fesztiválra, ami tavaly is egy kaki volt. Logikus, hogy menni akarok, nem? :D

Nektek, hogy telik a nyár? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése