2016. május 27., péntek

Cicás francia manikűr


Ha már figyeltek egy ideje, akkor láthattátok, hogy nincs túlzottan eleresztve a blog manikűrökkel. Ennek azon egy oka van, hogy nem nagyon érdekel ez az egész dolog, sőt, talán a kozmetika legbosszantóbb ágának találom. Addig érdekes volt, amíg nem költöztem el otthonról, de amióta a nagyvárosban vagyok, és sokkal több házimunkát végzek, azaz sokkal többet is nyúlok vízbe, egyszerűen semmi sem tudja 2-3 napnál tovább rajtam tartani a lakkozást, én pedig nem engedhetem meg magamnak, hogy mást se csináljak, csak a körmömet fessem, és szerintem ki is nőttem én a mintás körmöket. Viszont anya legutóbbi kis ajándékával valami bekattant. Vettem is gyorsan egy fekete és egy fehér lakkot is, mert azonnal megszületett a minta a fejemben.





Már régen is imádtam az extrás francia manikűröket. Az alap francia száradási idővel együtt kb. két perc. Persze látszik, hogy kimentem a formából szabályos vonal ügyileg, de ezt a jó időt jelenleg is tudom tartani. Igazából az egész gyakorlás késése, és szamárvezető nélkül, szabad kézzel is meg lehet csinálni, rekord idő alatt.
Maga a minta száradási idővel együtt kb. 10 perc, attól függ mennyire nehéz a dolog, ez a minta simán csak pacsmagolás, nem nagyon jár sok idővel.

Amit még szeretek ebben az egészben, hogy valamiért a francia manikűr a legtartósabb rajtam, illetve sokkal könnyebben, feltűnés mentesebben lehet javítani, meg ha nincs is rá idő, mert mondjuk dolgozunk, akkor sem dől össze a világ, mert tényleg csak az lássa meg a lepattanást, aki nagyon akarja. A lehető legpraktikusabb technika a világon.

A párduc mintát külön tudom ajánlani, mert semekkora kézügyesség nem kell hozzá. Egy jól megválasztott színpáros, egy vékonyka eszköz (pontozót nem ajánlok, sokkal jobb rá a fogpiszkáló, vagy az én esetemben gemkapocs), és 10 perc szabad idő. Ennél többen én nem vagyok hajlandó egy lakkozásra szánni.


Kicsit extrém szín az én szememben, kicsit nehezemre esik még gondolni is arra, hogy az összes körmöm egészére felkenjem. Hiába, öregszem, és ezek a dolgok, ezek a szép színek nem érdekelnek. Plusz nem megy mindenhez, és nehogy már egy hétig kékben járjak (bár ha belegondolok mindig kékben vagyok, vagy feketében), de eskü' ki fogom próbálni úgy is. :)

Egyébként sokkal zöldesebb a valóságban, pont az a különleges kék, amit egyszerűen imádok. Nem is értem magam. Simán felkenem a szememre, meg felveszem ruhában, de hogy a körmömre felkenjem... idegen.



Ti hogy vagytok a mintás körmökkel?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése