2016. április 3., vasárnap

Vasárnapi ingyom bingyom #12 | Kafić


Hát halihó! Majd csak megérem, hogy idejussak. Utólag is kellemes ünnepeket mindenkinek, remélem mindenkinek jól teltek. Sajnos nem sokszor jut időm a blogra, igazából semmire sem, nem tudom hol a fejem, nincs időm se tanulni, se hasonlók, és az a legdurvább, hogy még is úgy fekszek le, hogy semmit nem csináltam aznap. Az új órarendem nem szörnyű, mégis megszokhatatlan, mindig fáradt vagyok, és hasonló jók, plusz ez egy elég nehéz időszak a magánéletemben, szóval lehet ez a legfőbb oka annak, hogy anélkül lehajtom magam, hogy valami hasznosat csinálnék. Na de most itt vagyok egy kis lelkizésre, mesélésre.



Nem hoztam ide a naplómat, amibe a napi pozitív dolgokat írom, de szerintem röviden tudok beszélni így is. Nos, volt egy olyan szinten szar hetem, hogy alig vártam, hogy vége legyen, persze csak csendben, az imáim most másról szóltak. Tényleg borzasztó volt. Ami úgy publikus lehet, hogy jól nekimentem az új autómmal egy másik autónak (semmi baj nem történt, egyik autón sem volt látható nyom, plusz nem 100-al csattantam neki, hanem olyan szexin beparkolt mellém, hogy onnan max úgy jövök ki biztonságban, ha megvárom a tulajt, hogy majd csak arrébb áll), és ebben az a legszomorúbb, hogy a rossz idegállapotom miatt nem ez volt az első ilyen produkcióm rövid időn belül, így mostanában inkább kerültem az autózást, max akkor hajtottam, ha muszáj volt, és a lehető legóvatosabban).

A másik nagyon buli, hogy nemrég meghalt a nagymamám, és a szüleim jártak etetni a kutyáját. Ám ők most Beogradban voltak, így amikor hazaértem a nagyvárosból, én mentem etetni, és volt mit látni. Megdöglött. Aznap nem volt nála senki, így senki sem vette észre, hogy régóta ott áll. Nekem jutott hát a megtiszteltetés, hogy elássam, és mivel már este mentem, így jó sötétben végeztem. Kukkoltak is a szomszédok, hogy este valaki ás a hátsó kertben. Imádom, hogy az összes kertszomszéd odalát, és az összes egy igazi fantázia sztorigép. Még nem volt vízhangja a dolognak szerencsére.

És a többi, és a többi...


Ez a hét viszont egész jól múlik eddig. Megint vizsgaidőszak van, amit még nem tudom, hogy mennyire pozitívan zárok, mivel van még, plusz még várok eredményeket, de eddigi munkám nem volt hiábavaló, plusz minden vizsgáról elégedetten jöttem ki.

A hét legnagyobb öröme, ma meglátogatott anya. Korán reggel már mentem ki érte az állomásra, pont egyszerre érkeztek a buszaink, de jó messze egymástól álltak meg, úgyhogy űztem a kedvenc sportomat, a magassarkúban futást. :D Kicsit szégyelltem magam, mivel megígértem, hogy már várni fogom, biztos jól esett volna neki, de így is örömmel rohantunk egymás karjaiba.
Sajnos nem sok időnk volt, de így is maximálisan kihasználtuk trécseléssel, na meg egész nap buszoztunk, mivel Novi Sadon nem nagyon van más választás, főleg, hogy reggel még semmi sem volt nyitva, így eljöttünk haza, hozott nekem ebédet, kicsit szusszantunk, majd vissza akartunk menni a központba, de már csak egy kis kávé fért bele az időnkbe.
Nagyon szép időnk volt, kint ültünk a teraszon. A kávé és a tea mellé kaptunk házi mentás vizet is, ami kicsit szokatlan, de isteni finom, azt hiszem pár ilyet majd én is készítek a nyáron.

A buszra rohanás cseles volt, mivel a városi több, mint 10 percet késett, majd amikor fent voltunk, és megindultunk, akkor egy óriási csattanás, fékezés, mindenki repül, a buszsofőr ideges. Egy taxi gyönyörűen beleszaladt a busz elejébe. Mivel ezt a háttérben szokták elrendezni, ezért vártunk picit, de akkora ügyet csináltak a sofőrök ott helyben, hogy képtelek voltunk megindulni gyalog, ami nagyon nagy távot jelent.
Mire odaértünk a tervezett busz pont elment, de szerencsére jött 15 perc múlva másik, így végül is anya hazajutott.

Eléggé sírós kedvemben voltam. Érdekes, hogy már régóta élem a napjaim zömét messze a szüleimtől, és még mindig szörnyen nehezem viselem az elválást, főleg ezekben a nehéz időkben.

Úgyhogy végül is minden jó ha a vége jó, remélem megint vissza tér a szép napok sorozatom, és a blogra is tudok valamelyest többet figyelni. :)

Felétek mi újság?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése