2015. november 25., szerda

Unilife | Hogyan éld túl az utazásokat?


...avagy a csomagolás művészete
Egy új sorozattal jelentkezem, ami nem tudom, hogy így az év közepe felé haladva mégis mennyire aktuális, de hát jövőre is lesznek gólyák, így hát egye fene. Meg már amúgy is régóta érlelődik bennem, hogy mindenféle egyetemi dolgokról írjak, így hát fogadjátok szeretettel! Első körben sokak rémálmáról szeretnék írni, avagy mit kell tenned ahhoz, hogy ne három bőrönddel kelljen rohannod a buszállomásra, vagy a vonatra, hogy aztán öt tonnával a nyakadban kelljen hazautaznod.




Az első évemben ezzel nem volt problémám, mivel a szüleim hurcoltak autóval, így mindegy mennyi cuccom volt, úgyis csak a lakótömb parkolójáig kellett vinnem, így igazából bármikor, bármit kényelmesen szállíthattam. Viszont nem akartam, hogy ez a felállás örökké tartson, és nem is igazán én kértem... tudjátok, amikor anya félt... jól esett, de bőven ideje volt már átszoknom a biliről a WC-re, így kiharcoltam, hogy márpedig én busszal járok.

Aham, de így minden más lett. A hatalmas utazótáskát egy kis átméretezhető sporttáskára cseréltem, hogyha nem muszáj, akkor ne kelljen a csomagtartóba tenni, mivel féltem a dolgaim, másrészről vannak buszok, ahol ezért díjat kell fizetni. Továbbá meg kellett barátkoznom azzal, hogy nem húzhatom haza a komplett sminkkolekcióm, aztán vissza, sőt, azóta még laptopot se nagyon használok, mert minek vigyem? :D

Na, de szedjük pontokba!

A kis táska a jó táska, NO.1

Bármilyen furcsa is, de most nem magáról az utazó táskáról beszélek, hanem a kézitáskáról. Igazából először csak vizsgázni jártam busszal, volt hogy csak a kézitáskám volt nálam, de volt, hogy két-három napra is le kellett mennem. Az utóbbi esetben sikerült megtanulnom, hogy a hatalmas, karon hordós pakolós táska nem egy túl kényelmes dolog. Ezt egy kis oldaltáskára cseréltem, amiben a legfontosabbak vannak benne: iratok, index, kulcs, telefon, pénztárca, zsepi, egy kis nasi, és persze minden vagyonom, utazó táskába semmi esetre sem érdemes pénzt tenni, vagy drága kütyüt.
Pénzt havonta egyszer viszek, amikor lakbért adom át, illetve viszek plusz valamennyit, amit aztán egész hónapban osztogatok be menzára és egyéb kiadásokra. A tabletomat is ide szoktam begyömöszölni.
Mivel kicsi, és keresztbe lehet tenni, így a cipekedésben nem zavar.

A kis táska a jó táska, NO.2

Ahogy már említettem, a nagy táskát is kis sport utazó táskára cseréltem, amit alul lehet cipzárokkal bővíteni/szűkíteni szükség szerint, így ha kevesebb, ha több cuccom van, minden körülményre személyre szabható. Persze nem is ez a legfontosabb, hanem hogy legyen kicsi. A hely korlátozott, így nem tudom minden felesleges dologgal teletömni, és ha csak a legfontosabbakat viszed haza, akkor fele teher. Ennyire egyszerű.
Ami a ruhákat illeti: tarts otthon és a lakásodon is bulizós ruhát, alap sminkcuccokat, kiegészítőket, hogy sosem érjen meglepetés, és mindig minden legyen nálad. A másik, hogyha hazamész CSAK a szennyes legyen nálad, visszafelé pedig a tiszta ruháid, amiket előző héten hazavittél kimosni.

Ne sétáltasd a zoknidat!

Az előző ponthoz is részben kapcsolódik ez a pont. Ha kis táskával jársz elég nagy kihívás tud lenni, hogy minden szennyest hazavigyél. Erre a legegyszerűbb megoldás a mosás. Valakinek van a lakásában mosógép, azok nagyon jó helyzetben vannak, hiszen minden szennyesüket kimoshatják, és alig kell valamit hazavinni. Akinek nincs, az se keseredjen el. Adott a kézzel mosás lehetősége. Ez kicsit kényelmetlen, ráadásul a manikűr se szereti, de gondoljatok csak bele: egész nap tanultok. Mi az, amit szívesebben csinálnátok helyette? Bármi? Pihenésképp moss!
Én olyan dolgokat szoktam, mint fehérnemű, vékonyabb pólók, harisnyák, zoknik. Ezek nem feszítik szét a csuklót, ráadásul egy hét alatt annyi ilyet elhasználsz, hogy képesek fél táskát is kitenni, így nagyon jó, hogy ezzel is lehet helyet spórolni.
Egyszerűen csak forralj vizet, öntsd bele egy lavórba, keverj el benne egy kevés mosóport (bármilyen jó, de vannak kifejezetten kézi mosáshoz is kialakítva mosószerek), tedd bele a ruháid úgy, hogy a víz ellepje, majd hagyd ázni, és végül egész egyszerűen öblítsd ki belőlük a mosóport, és mehet a szárító állványra! Ha esetleg van valami makacsabb folt, akkor egyszerűen dörgöld meg a textilt, és kijön. Ha nem, akkor mehet haza anyának. :D

Légy őszinte: úgysem tanulsz!

Jövőhétre van fél könyved, három beadandód, és egy csomó jegyzetelni valód? Nehéz, de alakítsd úgy az egyetemen töltött hetedet, hogy ezekkel ne kelljen hétvégén foglalkoznod, vagy már csak az utolsó simításokat kelljen megcsinálnod, amikor vasárnap este visszamész. Gondold végig: hazahúzol minimum öt kiló pluszt, majd a szüleiddel töltöd az időt, vagy barátnőkkel, elmész bulizni este, délig alszol, vagy csak simán punnyadni fogsz végig, de biztos nem fogsz tanulni. Hidd el. Na, csak párszor fogod hazahúzni a cuccaid, úgyis megtanulod előbb utóbb. :D De hidd el: tényleg bele sem fogsz nézni a papírjaidba. Csak fölösleges súly.
Tényleg csak akkor vigyél haza bármit, ha esetleg huzamosabb időt leszel otthon, a hétvégi hazalátogatásokon pedig hagyd a cuccaid a lakásban. Meg egyébként is, kell egy kis feltöltődés!

Rendszerezés? Az mi?

Őszintén? Semmilyen táska rendszerezőm nincs. Az is csak azért van, hogy feleslegesen fogja a helyet. Hajtogasd össze a ruháid, rakd őket szépen egymásra, a kozmetikumoknak és az apróságoknak egy neszeszer, és kész. :)

Nekem ez az öt pont szokott segíteni, és igazából meg egyszer sem volt olyan, hogy megszakadtam volna, mire hazaértem.
Nektek mik a praktikáitok?

6 megjegyzés:

  1. Ez jó téma, imádok a csomagolásról beszélni! Ja, nem, igazából gonosz vagyok és imádok azokon nevetni, akik akkora bőrönddel indulnak el egy hétvégére, mint ők maguk, hogy aztán a tizedét se használják a bepakoltaknak. :) Persze, én is voltam elsőéves egyetemista, igaz, abban az évben csak kétszer mentem haza, de az azért még megvan, amikor karácsonyra hazacipeltem egy halom könyvet, még a Sobottáimat is, amik egyenként vagy öt kilósak - csak hogy aztán semmibe, de semmibe se nézzek bele. Azóta eltelt több, mint öt év és négy és fél éve van egy barátom, aki több száz, néha meg ezer km-re van tőlem, én meg rájöttem, gyűlölök cipekedni és még jobban gyűlölök kiadni egy kalap pénzt akár a nagyméretű kézipoggyászra is, ami sok esetben többe kerül, mint a repülőjegy. Úgyhogy lassan tökélyre fejlesztem a proton-lét művészetét (I'm traveling light.) A rekord eddig az volt, amikor egy kicsi laptop-hátizsákba bepakoltam egy laptopot, egy 1500 oldalas A4-es könyvet és ruhát két hétre (és még nem is vettem fel minden ruhát!). Az én praktikám: ne pakolj be semmit, amire nem lesz tuti biztos szükséged (jó, ez alól egy kivétel van). Ha megvagy, a felét rakd vissza a szekrénybe. Kész. :) Ne vigyél magaddal olyan ruhákat, amiket 'háát, majd lehet felveszem'. Nem fogod. Bugyiból, zokniból elég 1-2 darab, azt a legkönnyebb kimosni és könnyen megtelik velük a táska, ha minden napra akarsz vinni külön. (Jó, az más, aki mondjuk mosnivalót kell hazavigyen, ez a variáció eddig eszembe se jutott, nem ismerek senkit, aki ilyen helyzetben volna.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Irigylem a rekordod! :D Lehet utánad tudnám csinálni, de nekem nagyon fontos, hogy mindig legyen nálam egy hétre való anyu sütije. Most, hogy így jobban belegondolok, a táskám nagy részét az teszi ki mindig. :D

      Törlés
  2. Azt hiszem az évek során én is megtanultam rendesen pakolni. Az elején még kutakodtam és most már nem hajtogatom a ruhákat, hanem felgöngyölöm, ha két helyen laktam, akkor próbáltam mindent úgy tárolni, hogy két helyen legyen. Ami mostanság segít, ha könnyen párosítható ruhákat viszek, mert akkor szintén a fele nem is kell. Amikor Pétervárra költöztem, akkor viszont direkt két nagy bőrönddel mentem oda 5 hónapra, viszont Amerikába csak eggyel, pedig ott is voltam 4 hónapot :D A külföldi utak során pedig mindig rá kell jönnie az embernek, hogy nem a pusztára megy, mindenhol vannak boltok, lehet venni szépségápolási cuccokat, és ruhákat. Indulásnál meg már leszarok mindent a legfőbb hármas legyen meg: pénz, telefon, papírok (útlevél). Ilyenkor el is vágom magamban a parázást, hogyha otthon hagynék valamit :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezen a pusztáson jót szórakoztam. :D Bár én még mindig pánikolok, most például a neszeszeremet hagytam otthon a komplett arcápolási rutinommal, szemöldökcsipesszel, kisollóval szemöldökhöz (tökéletes szemöldök nélkül mit érek én), "fogi tabi", ez utóbbi főleg nem volt vicces... :D De jól van, miután a felálló hajam visszaállt az eredeti állapotába, elmentem boltba másnap a boltba és vettem egy arckrémet, tabletta meg mindig van a barátom pénztárcájában, szóval az is meg volt oldva így vasárnap estére.

      Törlés
  3. Ilyenkor örülök baromira, hogy Pesten lakom és az egyetem is itt van...:D Mondjuk a laptopot így is kínszenvedés hurcolni töltővel meg minden kutyafülével, főleg ha aznap tesim is van, de szerencsére csak két nap ilyen, azt meg elviselem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El nem tudom képzelni milyen lehet otthonról egyetemre járni. Valahogy nekem van egy varázsa annak, hogy hétvégenként hazautazhatok, anyu főztje helyett menza, meg így könnyebb kiélnem a fiatalos hülyeségeimet, amiket otthon nem tudtam. Mondjuk gyorsan kiélveztem a szabadságot, és most már szülői fegyelem nélkül is tudok viselkedni. :D
      Azért néha kibírnám, még mindig sokszor azon kapom magam már a hét közepén, hogy elegem van mindenből, haza akarok menni és a szüleimmel akarok lenni, és a jó öreg ágyamban aludni, finom ételeket enni... :)

      Törlés