2015. április 12., vasárnap

Vasárnapi ingyom bingyom #1

Hát sziasztok lányok!
Ahogy a legtöbb blogon divat, én is szeretnék ilyen vasárnapi, lelkizős posztot csinálni, ami abszolúte személyes hangvételű, illetve kicsit könnyedebb olvasmány - hasonlóan a Goodies vagy a Háromkívánság rovataimhoz, csak ez személyes. Bár van egy személyes blogom is, attól még úgy érzem ide is kell valami kis szösszenet.
Így hát ha történt valami érdekes velem a héten, akkor fotók kíséretében szeretném veletek megosztani. Ha nem, akkor meg nem. És valóban, nem kreatív a cím, de egyedi. :D

Nem volt különösebb a húsvét nálunk, de amiről szólnia kellett, arról szólt. Persze egy kis apróság anyától csak nem maradhatott el. Boldogan bontottam ki a parfümös dobozt, és szívtam be a finom illatát. Jó szokásomhoz híven el is olvastam a termék leírását:

... Ez az illat olyan, mint egy gyengéd ölelés, mely egész napon át elkísér.


Elpoénkodtunk anyával, hogy valahányszor befújom vele magam, mindig olyan lesz, mintha ő ölelne meg. Jót nevettünk. Majd amikor vége lett a családi ebédnek, és felment a szobámba újra elolvastam, és elkezdtem sírni.
Ez az illat valóban egy ölelés. Mindig anya használt ilyen parfümöket, amikor még kicsi voltam. Teljesen ugyanaz az illat, és valahányszor fújok belőle, kicsit tényleg olyan, mint amikor odajött, megölelt, és éreztem ezt az illatot. A mai napig, valahányszor megölelem, ez az illat jut eszembe.

Kamasz korom vége felé elég problémás volt köztünk a levegő, amiről leginkább én tehetek, és sosem leszek ezért hálás magamnak. Ugyan magam mögött hagytam mindent, de bánom, ha néha visszagondolok rá. Kamaszkorra lehetne fogni, de sosem voltam tipikus gyerek, egyik pillanatról nőttem fel, túl gyorsan szembesültem a hibáimmal.
Sokat tanultam azért, hogy bekerüljek az egyetemre, és elköltözhessek otthonról. Szeretek itt lenni, szeretem az embereket, a szabadságot, a mindennapos felnőtt-küzdelmeket. Csak tudjátok mi hiányzik, nap mint nap? Anya.
Igaz javult a kapcsolatunk, mondhatni megtanultunk értékelni egymást, amióta nem járok haza, csak hétvégente. Akkor is. Anya.
Valahányszor rossz kedvem van, vagy épp jó, mindig csak újra fújok ebből a parfümből. Valahogy tényleg olyan, mintha anyából itt lenne egy kis darab, és megölelne.♥


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése